Hiányzik a korszak, amikor egy film még büntetlenül lehetett kedves és szórakoztató? A kilencvenes évek esetleg? Na jó, picikét konkrétabban: tetszett a Jumanji?

Ha igen, akkor itt egy esély picit újraélni az élményt, mikor először láttad és elvarázsolt. A Goosebumps ugyanis felépítésében és hangnemében is nagyon emlékeztet gyermekkorunk fent említett nagy kedvencére. Ami jó.

A történet egy valós személyről, R. L. Stineról szól, vagyis az ő újdonsült szomszédjáról. Stine olyan gyermek és ifjúsági regényeket, novellákkal vált híressé, melyeknek a célja a könnyed szórakoztatás és az olvasó kellemes ijesztgetése. Sokak szerint fontosabb és termékenyebb író, mint Stephen King, ami elég nagy szó.

Stein kitalált teremtményei a film szerint sajnos hajlamosak életre kelni, ha valaki kinyitja az írógépével általa írt kéziratot. Emiatt neki és lányának örökké menekülnie kell, városról-városra.

Lévén, ez nem egy csavaros sztori, innentől mindenki kitalálhatja, mi a cselekmény gerince, felesleges is lenne jobban belemenni.

Jack Black pont annyira „jó” színész, hogy egy ilyen karaktert még életre tudjon kelteni, a többiek is teljesen jól működnek, nincs itt semmi baj kérem szépen. Pozitívum, hogy a film humora néhol kifejezetten felnőttes (érdemes eredeti nyelven nézni, remek kis szóviccek vannak belecsempészve, persze tisztában vagyok vele, hogy ez sokaknak inkább negatívum).



Azt még muszáj elárulnom, hogy R. L. Stine egy pillanatra feltűnik a filmben, amit elképesztően aranyosan és szívet melengetően oldottak meg. ez egy olyan kis részlet, amiből látszik, hogy ez az egész tényleg érdekelte az alkotókat. Bravó.

Nem hibátlan film, de az a fajta, amit szeretni akar a gyermeklelkű néző, így szívesen elnéz neki ezt-azt.

Értékelés: