A halloweenhez kötelezően hozzátartoznak a horrorfilmek, a következőkben olvashatjátok az idei ünnepre magamnak összeválogatott három csodás darab értékelését.

The Gallows - 2015 (imdb: 4,3)

Nagyon sok mindent nem lehet róla mondani, vagyis talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy tök fölösleges lenne.
Olcsó found footage film, vannak jó pillanatai, de alapvetően kerülendő. Különben is, az milyen már, hogy a gyilkos csak egyféleképpen tud/akar ölni? Unalmas.

Értékelés:



Hatchet - 2006 (imdb: 5,7)

Tipikusan egy meg nem értett horror-vígjáték keverék. Ha az ember nem elég nyitott, abba a csapdába eshet, hogy horrornak túl komolytalannak találja, komédiának pedig nem elég viccesnek. És valóban, egyik zsáneren belül sem kiemelkedő, de így egyben, számomra valahogy mégis halálosan szórakoztató volt.

Gore megvan, humor megvan, (szándékosan) ostoba kliséhegyek megvannak, mi kell még?

Egy óriási plusz pont nálam, hogy a Not Another Teen Movie című filmben a „kötelező fekát” játszó, és ezen hálátlan szerepéről a többi karaktert folyamatosan kioktató színész ebben a filmben a tökéletes „kötelező fekát” játssza. Gyanítom, hogy a készítők szándékos poénja ez, és ha igen, akkor nagy pacsi nekik.

Értékelés:



The Prowler (néhol Rosemary's Killer) - 1981 (imdb: 6,2)

Na, ez a film egy igazi pozitív csalódás volt, tulajdonképpen a semmiből - úgy értem, őtet aztán tényleg senki nem ismeri itthon, ahogy észrevettem -, és így a legnagyobb élményt is ez okozta.

Klasszikus slasher, amiben leginkább a gyilkosságok fogtak meg, ugyanis húsbavágóan realisztikusan mutatják be őket, nem süt le mindről, hogy trükkfelvétel. Tulajdonképpen az egész film az éles tárgyak és az emberi bőr találkozásáról szól, ami egy érdekes és borzalmas megközelítés (nyilván más is történik időközben, de ez volt a legkézzelfoghatóbb tulajdonsága).

A sztori szerint egy, a második világháborúban szolgáló amerikai katonát elhagy a barátnője - ő Rosemary -, arra hivatkozva, hogy nem tud rá várni, főleg úgy, hogy bizonytalan a hazajövetelének időpontja, ha egyáltalán túléli a háborút. Az illető azonban nem fogadja jól a lekoptatást, így a film elején alaposan rendet tesz a „kis szerelmi háromszögükben”, ez egy remek jelenet, ebből már sejtettem, mivel is van dolgom.

Innen ugrunk 1981-be, midőn egy kisvárosban - nem véletlenül ekkor - feltűnik gyilkosunk, és elkezd fiatalokat és úgy egyébként minden szembejövőt is öldökölni. Mindezt a teljes második világháborús gyalogsági felszerelésben, rohamsisakban és az arcát eltakaró furcsa zöld kapucniban, vagy zsákban, vagy nem is tudom mi az, de a lényeg, hogy az úr rendesen para.

Azt mondjuk megsúghatná valaki, hogy jön mindehhez, hogy néha egy vasvillával gyilkol. Tényleg nem értem, mert nem térnek ki rá, alaphelyzetben pedig a bajonettjével szurkál/vág. De néha meg vasvilla. Mármint, bejön a dolog, de úgy mégis... mi?!

Ami még nagyon meglepett, az egy humorosnak szánt jelenet, ami eléggé elüt a film hangulatától, így nem is értettem, miért van benne, gondoltam időkitöltés. Aztán a film végén, mikor kiderül, mi is a szerepe, akkor döbbentem rá, hogy ez bizony a briliáns forgatókönyvírás remek példája, olyasmi, amitől az embernek leesik az arca. Ez csak egy apróság, de nekem az ilyesfajta apró momentumok tesznek egy filmet maradandóvá.

Értékelés:



A három film közül a még a plakátja is a The Prowlernek a legjobb. Kincs.