Két dolog hívta életre a filmet, az egyik a John Carpenter, The Thing című klasszikusa előtt való tisztelgés, és a bizonyítási vágy, miszerint a „practical effectek” 2015-ben is hatásosak lehetnek.

Az első tulajdonképpen sikerült, sok, többé-kevésbé elrejtett hasonlóságot és utalást szúrhatunk ki magunknak, akinek ez élmény, az, de a legtöbb ember valószínűleg elmegy ezek mellett (pl.: sakkgép). A második célt azonban sikerült olyan hihetetlenül elvéteni, hogy azt már komikusnak is nevezhetnénk. Tragikomédiának.

Úgy tűnik, a The Thinget maga Carpenter és a nagyobb összegkeret tette naggyá, jelen esetben ennek a nagyságnak csak egy szörnyű megcsúfolását kapjuk.

És hogy pont a gagyi effektek miatt hasaljon meg egy ilyen film, az számomra felfoghatatlan, hiszen a készítők előzetesen pont ezt a szegmenst domborították ki, erre hívták fel mindenki figyelmét.



Röviden: nem félelmetes, hanem gagyi. Kár, mert a kitűzött célok nemesek voltak.

Egy hatalmas pozitívumot azonban muszáj megemlíteni, aki nem más, mint Lance Henriksen, aki végig olyan keményen tolja, hogy beletörik a néző szeme a bámulásába.

Értékelés: