Alig vártam, hogy láthassam, mert tudtam, hogy egy túl zajos, nagyon idegesítő gyerekfilmhez van szerencsém, tökéletes lesz nosztalgiázni. Tévedtem, inkább a kemény drogok világába vezetett be.

Hogy mekkora volt a Transformers gépezet 1986-ban? Szemléltetésképpen alább be-beszúrom a bizonyos karakterek hangját kölcsönzőket, mert azért az elég érdekes...



Szóval nem vagyok már zajos és idegesítő kisgyerek, akinek ez kell, nagyon tömény, megemészthetetlen mennyiségű nem is tudom mi van benne, amitől az ember fejét egy idő után feszíteni kezdi az erőlködés. Erőből kell ugyanis feldolgozni, máshogy nem megy.



Nyilván egy tipikus értéktelen és ostoba reklámfilmről van szó, ami csak azért létezik, hogy eladjanak egy rakat műanyag alakváltó játékot. Van azonban, hogy ez kell az embernek, de úgy mindennél jobban. Vagy legalábbis valamiféle tudatmódosító szer használatának mellékhatásaként azt hiszi, hogy ez kell.



A film tökéletes is, mert száz százalékig hozza, amit tőle vársz, és egy visszataszító undormány is, mert mindaz benne van, amit vársz egy ilyen filmtől. Ez így érthető?

Értékelés:

Ha bevetted a dolgot:



Ha több mint egy hete tiszta vagy: